2019. november 25., hétfő

Bemutatkozik a karcagi Kunrózsa Csipkekör


A karcagi Kunrózsa Csipkekörről
Bemutatkozásunkat egy kis csipkeverő történettel kezdem a jobb áttekintés érdekében.
Karcag egy mezőváros, Magyarország legnagyobb tájegysége, a Nagyalföld közepén, a Nagykunságban található. A csipkeverés a múlt század 20-30-as éveiben került erre a vidékre, de már 1916-os dokumentum igazol csipkeverőt, akit az 1908-ban Balatonendréden alapított Kájel-féle csipkeiskolát végzett tanítónő oktatott.
Mógáné Reguly Margit és Jezsek I. Lajos csipketervezők, kereskedők számos betanított csipkeverőt foglalkoztattak a Nagykunságban és Abádszalókon. Csipketelepeket létesítettek Kunhegyesen, Kunmadarason, Kisújszálláson Karcag központtal. Karcagon 3 Móga Csipketelep működött; bedolgozókkal, koordinátorokkal, akiket a népnyelv „móresnek”, illetve „jezsesnek” nevezett. Kunmadaras hamar kivált: a magán csipketelepeiket György Gergelyné illetve Váradi Margit működtette.
A II. Világháború utáni államosítás a csipketelepek végét hozta. Népművészeti Háziipari Szövetkezetekben folytatódott a munka. Karcagon 1952-ben létesült ilyen, amiben 1957-től csipkeverő részleget indítottak. Az 1960-as években Balatonendréd és Karcag látta el az Országos Népművészeti Vállalatoknak mind az országos, mind a külföldi megrendeléseit mintegy 600 csipkeverő bedolgozóval. A kereslet egyre csökkent az új stílusú vert csipke iránt. Az 1990-es években Karcagon is felszámolódott a Háziipari Szövetkezet.
A Nagykunsági-Karcagi vert csipke örökség bőséges és érdekes.
Becslések alapján jelenleg számát sem lehet felbecsülni, hány a „lappangó” és magányosan dolgozó, különböző tudásszinttel bíró csipkeverő él közöttünk. Mégis napjainkban gondot okoz az „utánpótlás” kérdése. A hagyományos „új stílusú” vert csipke alig keresett. A megújított megjelenési formákban, mint ékszerek, szélcsipkés lakástextilek, öltözék kiegészítők most talán népszerűbbek, de a divat szeszélyei erősen befolyásolnak. (Ahogy Váradi Margit küzdelme is mutatja – ld.  Csipkekönyv Mellékletében .
2011-ben a karcagi Déryné Kulturális Központ elhatározta, hogy hagyomány felélesztő szakköröket indít fazekas, kunhímző és csipkeverő szakágakban. A csipkeverő szakkör vezetésével engem, a „frissen” népi iparművész minősítést szerzett csipkeverőt kértek fel. Habozásom ellenére elvállaltam. 11 fő felnőtt jelentkezett, akik egy részének már volt csipkeverő családtagja, ismerőse. Elindult hát a lelkes munka.  A létszám mind a mai napig változatlan /átlagéletkor: 50-81 év, mégis mit sem lankadt az elköteleződés. 2013 óta Kunrózsa Csipkekör a nevünk és a Déryné K.K. égisze alatt működünk.
Munkánk minőségét fémjelzi számos önálló időszakos (Karcag, Tiszafüred, Mezőtúr) és másokkal csoportos kiállítás.
Rendezvények (helyi és vidéki) állandó résztvevői vagyunk csipkeverő bemutató tanítással. Múzeumpedagógiai foglalkozásokon, óvodákban, iskolákban mutatjuk – tanítjuk a csipkeverést. Pályázatokon eredményeket érünk el (Különdíj, Közönség-díj, Díszoklevél). Eredményesen zsűriztetünk, sok formában népszerűsítjük a vert csipkénket. Számos TV interjú (helyi, kisújszállási, mezőtúri, KörösTV Szarvas, debreceni, tiszafüredi, kiskunhalasi, szolnoki), újságcikk, Kossuth-rádió riport, publikációk készültek a 9 év alatt.
2012-13-ban néprajzi gyűjtést végeztünk a Nagykunságban és Abádszalókon. A gyűjtés nem kartonok gyűjtését jelenti! Sőt. Felhasználói szerződés aláírásával biztosítottam a tulajdonjog tiszteletben tartását. Felkeresve a csipkeveréssel kapcsolatba került családtagokat, csipkeverőket; fotóztunk, emlékezéseket jegyeztem fel.
Közben figyeltem a települések eltérő motívum variációit, változatosságát. Például Abádszalókon gyakori a „futó pókos” háló, Kunhegyesen a rózsák csokorba rendezése, Kunmadarason Györgyné Rebuska néni számtalan formájú rózsái, indák, bimbók, Váradi Margit varázslatos vonalvezetése, Kisújszállás rácsszerkezete, margaréták, napraforgók a rózsa helyett. Karcag „olvasztó tégely”, mint begyűjtő hely, sok-sok motívumforma összetalálkozik az itt részült mintatervekben.
A gyűjtés anyagát összegezve, etnográfus csipkeszakértővel hitelesíttetve Csipkekönyvet jelentettünk meg: „Emlékek a csipkeverés Nagykunsági történetéből” címmel 2014-ben. (Kiadó: Györffy István Nagykun Múzeum Karcag). A Csipkekönyv ugyanitt, valamint nálam a szerzőnél megvásárolható.)
Kezdeményezésemre a Helyi-, Megyei-, Magyar Nemzeti Értéktárak befogadták a karcagi-nagykunsági-abádszalóki csipkeverést. 2017-ben „kiemelkedő nemzeti érték” címet kapott a Hungarikum Bizottságtól „a Mo.-i csipkeverés és –varrás élő hagyománya” megnevezéssel.
2015-ben a Magyar Néprajzi  Múzeum archívumába került a Csipkekönyv.
2018-ban a Magyar Tudományos Akadémia Kutató Intézete figyelt fel a gyűjtésünk alapján a Nagykunság és Abádszalók sajátos – jellegzetes motívum kincsére. Csipkekönyvet kértek a tovább kutatáshoz.
Előkészületben van az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségre a felterjesztés „a Nagykunság vert csipke motívumkincse az örökségben és az éltetésében” címmel.
Bejártuk és kapcsolatot tartunk az ország számos csipkeverőjével és csoportjával.
A Kunrózsa Csipkekör névsora: Budainé Kovács Mária, Fodor Károlyné, Földes Miklósné, Györfiné Nádházi Margit, Kiss Lászlóné, Koppány Mária, Makai Pálné Szabics Margó, Örsiné Pető Anna, Szarka Andrásné, Szőllősi Jánosné, Fejesné Koppány Gabriella.
A bemutatást összeállította és megköszöni érdeklődésüket Fejesné Koppány Gabriella csipkekészítő népi iparművész a Kunrózsa Csipkekör vezetője.
(5300 Karcag, Hajnal u.13. Tel.: (59) 313-239; (20) 988-4363; e-mail: csipkekonyv@gmail.com)

Bemutatkozásunk képekben:


























2018. február 18., vasárnap

Bemutatkozik a debreceni Gipür csipkeverő szakkör



„Gipür” csipkeverő szakkör Debrecen
Szakkörünk egy1988-ban indult tanfolyamból nőtt ki .A szakkör tevékenysége a tanfolyamon megtanult, begyakorolt technikákkal készült terítőkből állt sokáig.
A debreceni és Debrecen környéki csipkeverők a kunsági, abádszalóki technikákon és mintakincsen alapuló csipkeverést végezték, másolással, ritkán ezek variációjával készült önálló munkák készültek.
A szakkör a Hajdu-Bihar megyei Népművészeti Egyesület keretében működött. A szakkörvezetők váltakozása, a Művelődési Ház lebontása, műhelyek hiányai oda vezettek, hogy, ahova - éppen szívességből – beengedtek ott dolgoztunk.
2007- ben a Tímárház /kézművesház/ vezetője hívott meg engem / Buka Csabáné/, hogy a műhelyben bemutatókkal, egy pici állandó kiállítással képviseljem a vert csipkét, mint tevékenységet és produktumot Debrecenben.
A Tímárház városi fenntartású intézmény.
Elvállalva ezt a megbízást, a szakkörünk is állandó helyet kapott a Házban.
Heti rendszerességgel  tartjuk foglalkozásainkat. Munkáinkat más tájjellegű csipkék tanulásával, készítésével tarkítjuk .Az évek során tanultuk a gömöri, a zoborvidéki, más felvidéki szélcsipkék készítését. Emellett természetesen verjük a vidékünkön már hagyománynak számító kunsági-karcagi-abádszalóki csipkéket is. A tagok  jellemzően nyugdíjas korosztály, akik nagy szorgalommal, kitartóan tanulják, készítik az éppen tervben lévő csipketechnikákat.
Többen közülük hímeznek is amihez felhasználják pl: a szélcsipkéket. Vannak akik az ékszerkészítésben alkalmazzák a vert csipke technikát, mások viselet kiegészítőket készítenek.                                                                                                                                            
Jeles ünnepeinkre is készítünk használati, és díszítő jellegű darabokat pl: karácsonyi képeslapok, fenyőfadíszek, kokárda.
 A tagok cserélődnek, sajnos az életkor, a betegségek miatt vannak akik nem tudják folytatni a csipkézést , de a kapcsolat megmarad, baráti szinten.
 A szakkör munkáiból rendszeresen tematikus kiállítást rendezünk a Tímárházban. A környező településeken is  bemutattuk munkáinkat. A DMK által szervezett városi rendezvényeken  bemutatókkal veszünk részt.
Az abádszalóki Csipkeházban , a tiszafüredi múzeumban , a cserkeszőlői csipkeházban  a karcagi testvérszakkör munkáiban gyönyörködtünk,  gyarapítottuk tudásunkat.
A DMK /debreceni Művelődési Központ/ pályázatán több alkalommal nyertünk pénzt, amiből a szakköri munkánkat segítő eszközöket, anyagokat vásároltunk.
Az évek során igazán jó, összetartó közösséggé kovácsolódtunk. Közös évadnyitó, évadzáró összejöveteleket tartunk saját lakásokban. Reméljük még sok új dolgot tudunk tanulni és életben tartani ezt a gyönyörű  tevékenységet
                                                                        Buka Csabáné
                                                                      szakkörvezető


























 

2016. szeptember 26., hétfő

Bemutatkoznak a nagykállói gyerekek



NAGYKÁLLÓI CSIPKÉS GYEREKEK
Én Félegyházi Józsefné, 2002-ben kezdtem tanulni a csipkeverést, és mivel többször bemutatóztam a városi rendezvényeken, a helyi felnőttek és gyerekek rácsodálkoztak erre a technikára. Kérték, hogy tanítsam meg őket is. Így indult el a csipkeverés Nagykállóban.
Örömmel kezdtem el népszerűsíteni ezt a kézimunkát. Célom volt, hogy akit csak érdekel, mindenkit megismertessek ezzel a nagyon sok sikert, boldogságot adó, értékes időtöltéssel. Először a gyerekeknek, egy évvel később a felnőtteknek indítottam szakkört.  Azóta is működik mindkettő. Türelmesen folytatom, illetve kezdem újra, merthogy időnként cserélődnek egyes tagok. Vannak, akik elmennek, vannak újak, akik jönnek. Heti rendszerességgel tartjuk foglalkozásainkat. A gyerekeknek minden pénteken 1-4 óra között. Ezek a gyerekek a csipkeverés mellett bélyeggyűjtők is. Én ugyanis bélyeggyűjtő is vagyok és megszerettettem velük a bélyegeket is.  Mindkét hobbi pontosságot, türelmet és kitartást igényel, talán ezért is nagyon jó a párosítás. Péntekenként csipkézünk, és fele időben bélyegezünk. A tanulók egyenlőre szívesebben készítenek állatokat, virágokat, és monogramokat. A családban az ajándékozásra saját készítésű csipkéket alkotnak. A későbbiek folyamán tudom őket irányítani a szélcsipkék és egyéb népi alkotások felé.
2016. 05. 6-7.-én Kiskunhalason a XVII. Csipkefesztivált rendezték meg, melyre meghívást kaptak a nagykállói csipkés gyerekek. Ők voltak a díszvendégek másik két gyerek csoporttal együtt. Az idén ugyanis a fiatal utánpótlásoké volt a főszerep.
Négy gyereket vittem Nagykállóból, 3 lányt és 1 fiút.(Bandur Anna 5. oszt.  Bereczky Lilla 5. oszt. Kocsis Kiara 5. oszt., és Pataki Asztrik 4. oszt.)
A felnőttek tekintetei előtt kellett bemutatózniuk, verni a csipkét. Nem elég, hogy sokan nézték őket, rengeteg kamera és fényképezőgép vaku kereszttűzét is állniuk kellett. Nagyon ügyesek voltak, jól szerepeltek. A sok dicséret nagyon jól esett a gyerekeknek, és én pedig nagyon büszke vagyok rájuk.
Egy pár fotó a gyerekekről és az általuk készített alkotásokból.

A Kiskunhalasi Csipkemúzeum előtt:

Csipkeverés közben:




Bandur Anna munkái:




Bereczki Lilla munkái:

Kocsis Kiara munkái:


Pataki Asztrik munkái: