Fábiánné Nagy Ágota


Fábiánné Nagy Ágota vagyok.
1946-ban születtem Hódmezővásárhelyen, ma is itt élek.
Gyermekkoromat úgy szoktam jellemezni, hogy "a neccráma alatt nőttem föl". Édesanyám 1927-ben tanulta meg a rece technikát, 1937-től volt "necc-filé kézimunka készítői, és piaci vásári értékesítés"-re jogosító iparigazolványa. Kenyér kereső foglalkozásként űzte.
Első öltéseim a múlt homályába vesznek. 4-5 éves lehettem, amikor először próbálkoztam a "hurkolás"-sal, ami a neccmunkák szélén lévő pelenkaöltés szerű befejezés. Kisebb nagyobb terítők, polcra való csíkok, függönyök, ágyterítők százait láttam elkészülni  a 60-as évek végéig. Figyeltem, próbálkoztam, de önálló teljes munkát nem készítettem.
Anyukám 2005-ben, 95 évesen halt meg. A hagyatékában találtam néhány rongyos, gyűrött, szakadt mintarajzot. Abban az időben készültem nyugdíjba, és mintegy villámcsapás hasított belém a fölismerés - ezzel akarok foglalkozni nyugdíjas éveimben.
Első hálókötő tűmet a férjem barkácsolta, mert akkor nem lehetett itthon kapni. Amint belekezdtem első munkámba, nap mint nap idéződtek föl mozdulatok, öltések, sőt anyukám irányító szavai, emlékezetem legmélyebb bugyraiból. 5-6 évig mindenbe belekaptam, kísérletezgettem, próbálkoztam.





Végül kikötöttem a gipűr stílus mellett, ami anyukámnak is a kedvence volt. Ilyen "mütyürökkel" készültem a nagyobb terítőkre. 




A necc-gipűr egy aprólékos, haladatlan munka, amiben inkább a különféle öltések egymásmelletisége, együttes hatása, különböző öltések kombinációja adja a díszítő értéket, míg a szokásos necc virágokkal, levelekkel, indákkal, olykor figurális elemekkel operál. 
Gipűrjeimet magam tervezem, próbálok a közismert motívumokon túl újakat, újabb öltéskombinációkat is kitalálni.
Zsűriztetni azért kezdtem, mert nem volt kivel kitárgyalnom a problémáimat, hiszen nem volt kapcsolatom senkivel, aki a neccnek ugyanezt az ágát művelné. Ha lenne valaki, aki hasonló stílusban dolgozik, szívesen fölvenném vele a kapcsolatot. Jelenleg is tanulok - saját magamtól, a hibáimból, és jórészt a zsűri kritikájából.
2016-ban az AMKA, 2017-ben a Kiskunhalason megrendezett kiállításon mutathattam meg necceimet.





 A ráma fölé hajolva. 

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek.Azt hiszem ma már nagyon kevesen tudják elkészíteni ezeket a kézimunkákat.

    VálaszTörlés