Fábiánné Nagy Ágota


Fábiánné Nagy Ágota vagyok.
1946-ban születtem Hódmezővásárhelyen, ma is itt élek.
Gyermekkoromat úgy szoktam jellemezni, hogy "a neccráma alatt nőttem föl". Édesanyám 1927-ben tanulta meg a rece technikát, 1937-től volt "necc-filé kézimunka készítői, és piaci vásári értékesítés"-re jogosító iparigazolványa. Kenyér kereső foglalkozásként űzte.
Első öltéseim a múlt homályába vesznek. 4-5 éves lehettem, amikor először próbálkoztam a "hurkolás"-sal, ami a neccmunkák szélén lévő pelenkaöltés szerű befejezés. Kisebb nagyobb terítők, polcra való csíkok, függönyök, ágyterítők százait láttam elkészülni  a 60-as évek végéig. Figyeltem, próbálkoztam, de önálló teljes munkát nem készítettem.
Anyukám 2005-ben, 95 évesen halt meg. A hagyatékában találtam néhány rongyos, gyűrött, szakadt mintarajzot. Abban az időben készültem nyugdíjba, és mintegy villámcsapás hasított belém a fölismerés - ezzel akarok foglalkozni nyugdíjas éveimben.
Első hálókötő tűmet a férjem barkácsolta, mert akkor nem lehetett itthon kapni. Amint belekezdtem első munkámba, nap mint nap idéződtek föl mozdulatok, öltések, sőt anyukám irányító szavai, emlékezetem legmélyebb bugyraiból. 5-6 évig mindenbe belekaptam, kísérletezgettem, próbálkoztam.





Végül kikötöttem a gipűr stílus mellett, ami anyukámnak is a kedvence volt. Ilyen "mütyürökkel" készültem a nagyobb terítőkre. 




A necc-gipűr egy aprólékos, haladatlan munka, amiben inkább a különféle öltések egymásmelletisége, együttes hatása, különböző öltések kombinációja adja a díszítő értéket, míg a szokásos necc virágokkal, levelekkel, indákkal, olykor figurális elemekkel operál. 
Gipűrjeimet magam tervezem, próbálok a közismert motívumokon túl újakat, újabb öltéskombinációkat is kitalálni.
Zsűriztetni azért kezdtem, mert nem volt kivel kitárgyalnom a problémáimat, hiszen nem volt kapcsolatom senkivel, aki a neccnek ugyanezt az ágát művelné. Ha lenne valaki, aki hasonló stílusban dolgozik, szívesen fölvenném vele a kapcsolatot. Jelenleg is tanulok - saját magamtól, a hibáimból, és jórészt a zsűri kritikájából.
2016-ban az AMKA, 2017-ben a Kiskunhalason megrendezett kiállításon mutathattam meg necceimet.





 A ráma fölé hajolva. 

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek.Azt hiszem ma már nagyon kevesen tudják elkészíteni ezeket a kézimunkákat.

    VálaszTörlés
  2. Ágikám! Nagyon tetszenek a munkáid, örülök, hogy ezt a valóban sok türelmet és szeretetet igénylő foglalatosságot űzöd, ilyen fantasztikus eredménnyel! Úgy gondolom, hogy az a neccháló tényleg varázslatos volt, hiszen többször voltam ott én is veled. Persze nem mindig,talán ezért nem is kaptam annyi türelmet és tehetséget, de kézimunkázni máig nagyon szeretek.
    Tudom, nem szívesen válsz meg remekműveidtől, ezért is nagyon köszönöm a nekem adott "gyermeked", ami környezetünk díszeként naponta eszembe juttat. Kívánom, hogy (anyukád példáját követve) még sok-sok évig élj harmóniában és jó egészségben, amit mellesleg hasonló szépségekkel dokumentálj!
    Virtuális öleléssel: Márta

    VálaszTörlés
  3. Csodálatosak. Továbbadta már tudását? Mindenképpen meg kell őrizni! Bárcsak sikerülne megtanulni, de nekünk, vidéki fiataloknak (40... Még-fiataloknak) a net segít.... :( Szerencsémre az alsóörsi csipkekörben tanulhatok, de bárcsak napi kérdéseinkre választ kaphatnánk. További jó egészséget kívánok!

    VálaszTörlés