A
karcagi Kunrózsa Csipkekörről
Bemutatkozásunkat egy kis csipkeverő történettel kezdem
a jobb áttekintés érdekében.
Karcag egy mezőváros, Magyarország legnagyobb tájegysége, a
Nagyalföld közepén, a Nagykunságban található. A csipkeverés a múlt század
20-30-as éveiben került erre a vidékre, de már 1916-os dokumentum igazol
csipkeverőt, akit az 1908-ban Balatonendréden alapított Kájel-féle
csipkeiskolát végzett tanítónő oktatott.
Mógáné Reguly Margit és Jezsek I. Lajos csipketervezők,
kereskedők számos betanított csipkeverőt foglalkoztattak a Nagykunságban és
Abádszalókon. Csipketelepeket létesítettek Kunhegyesen, Kunmadarason,
Kisújszálláson Karcag központtal. Karcagon 3 Móga Csipketelep működött;
bedolgozókkal, koordinátorokkal, akiket a népnyelv „móresnek”, illetve
„jezsesnek” nevezett. Kunmadaras hamar kivált: a magán csipketelepeiket György
Gergelyné illetve Váradi Margit működtette.
A II. Világháború utáni államosítás a csipketelepek
végét hozta. Népművészeti Háziipari Szövetkezetekben folytatódott a munka. Karcagon
1952-ben létesült ilyen, amiben 1957-től csipkeverő részleget indítottak. Az
1960-as években Balatonendréd és Karcag látta el az Országos Népművészeti Vállalatoknak
mind az országos, mind a külföldi megrendeléseit mintegy 600 csipkeverő
bedolgozóval. A kereslet egyre csökkent az új stílusú vert csipke iránt. Az
1990-es években Karcagon is felszámolódott a Háziipari Szövetkezet.
A Nagykunsági-Karcagi vert csipke örökség bőséges és
érdekes.
Becslések alapján jelenleg számát sem lehet
felbecsülni, hány a „lappangó” és magányosan dolgozó, különböző tudásszinttel
bíró csipkeverő él közöttünk. Mégis napjainkban gondot okoz az „utánpótlás”
kérdése. A hagyományos „új stílusú” vert csipke alig keresett. A megújított
megjelenési formákban, mint ékszerek, szélcsipkés lakástextilek, öltözék
kiegészítők most talán népszerűbbek, de a divat szeszélyei erősen
befolyásolnak. (Ahogy Váradi Margit küzdelme is mutatja – ld. Csipkekönyv Mellékletében .
2011-ben a karcagi Déryné Kulturális Központ
elhatározta, hogy hagyomány felélesztő szakköröket indít fazekas, kunhímző és
csipkeverő szakágakban. A csipkeverő szakkör vezetésével engem, a „frissen”
népi iparművész minősítést szerzett csipkeverőt kértek fel. Habozásom ellenére
elvállaltam. 11 fő felnőtt jelentkezett, akik egy részének már volt csipkeverő
családtagja, ismerőse. Elindult hát a lelkes munka. A létszám mind a mai napig változatlan
/átlagéletkor: 50-81 év, mégis mit sem lankadt az elköteleződés. 2013 óta
Kunrózsa Csipkekör a nevünk és a Déryné K.K. égisze alatt működünk.
Munkánk minőségét fémjelzi számos önálló időszakos
(Karcag, Tiszafüred, Mezőtúr) és másokkal csoportos kiállítás.
Rendezvények (helyi és vidéki) állandó résztvevői
vagyunk csipkeverő bemutató tanítással. Múzeumpedagógiai foglalkozásokon,
óvodákban, iskolákban mutatjuk – tanítjuk a csipkeverést. Pályázatokon
eredményeket érünk el (Különdíj, Közönség-díj, Díszoklevél). Eredményesen
zsűriztetünk, sok formában népszerűsítjük a vert csipkénket. Számos TV interjú
(helyi, kisújszállási, mezőtúri, KörösTV Szarvas, debreceni, tiszafüredi,
kiskunhalasi, szolnoki), újságcikk, Kossuth-rádió riport, publikációk készültek
a 9 év alatt.
2012-13-ban néprajzi gyűjtést végeztünk a Nagykunságban
és Abádszalókon. A gyűjtés nem kartonok gyűjtését jelenti! Sőt. Felhasználói
szerződés aláírásával biztosítottam a tulajdonjog tiszteletben tartását. Felkeresve
a csipkeveréssel kapcsolatba került családtagokat, csipkeverőket; fotóztunk,
emlékezéseket jegyeztem fel.
Közben figyeltem a települések eltérő motívum variációit,
változatosságát. Például Abádszalókon gyakori a „futó pókos” háló, Kunhegyesen
a rózsák csokorba rendezése, Kunmadarason Györgyné Rebuska néni számtalan
formájú rózsái, indák, bimbók, Váradi Margit varázslatos vonalvezetése,
Kisújszállás rácsszerkezete, margaréták, napraforgók a rózsa helyett. Karcag
„olvasztó tégely”,
mint begyűjtő hely, sok-sok motívumforma összetalálkozik az itt részült mintatervekben.
A gyűjtés anyagát összegezve, etnográfus
csipkeszakértővel hitelesíttetve Csipkekönyvet jelentettünk meg: „Emlékek a
csipkeverés Nagykunsági történetéből” címmel 2014-ben. (Kiadó: Györffy István
Nagykun Múzeum Karcag). A Csipkekönyv ugyanitt, valamint nálam a szerzőnél
megvásárolható.)
Kezdeményezésemre a Helyi-, Megyei-, Magyar Nemzeti
Értéktárak befogadták a karcagi-nagykunsági-abádszalóki csipkeverést. 2017-ben
„kiemelkedő nemzeti érték” címet kapott a Hungarikum Bizottságtól „a Mo.-i csipkeverés
és –varrás élő hagyománya” megnevezéssel.
2015-ben a Magyar Néprajzi Múzeum archívumába került a Csipkekönyv.
2018-ban a Magyar Tudományos Akadémia Kutató Intézete
figyelt fel a gyűjtésünk alapján a Nagykunság és Abádszalók sajátos –
jellegzetes motívum kincsére. Csipkekönyvet kértek a tovább kutatáshoz.
Előkészületben van az UNESCO Szellemi Kulturális
Örökségre a felterjesztés „a Nagykunság vert csipke motívumkincse az örökségben
és az éltetésében” címmel.
Bejártuk és kapcsolatot tartunk az ország számos
csipkeverőjével és csoportjával.
A Kunrózsa Csipkekör névsora: Budainé Kovács Mária,
Fodor Károlyné, Földes Miklósné, Györfiné Nádházi Margit, Kiss Lászlóné,
Koppány Mária, Makai Pálné Szabics Margó, Örsiné Pető Anna, Szarka Andrásné,
Szőllősi Jánosné, Fejesné Koppány Gabriella.
A bemutatást összeállította és megköszöni
érdeklődésüket Fejesné Koppány Gabriella csipkekészítő népi iparművész a
Kunrózsa Csipkekör vezetője.
(5300 Karcag, Hajnal u.13. Tel.: (59) 313-239; (20)
988-4363; e-mail: csipkekonyv@gmail.com)
Bemutatkozásunk képekben:
Bemutatkozásunk képekben:
