Fábiánné Nagy Ágota vagyok.
1946-ban születtem Hódmezővásárhelyen, ma is itt élek.
Gyermekkoromat úgy szoktam jellemezni, hogy "a neccráma alatt nőttem föl". Édesanyám
1927-ben tanulta meg a rece technikát, 1937-től volt "necc-filé
kézimunka készítői, és piaci vásári értékesítés"-re jogosító
iparigazolványa. Kenyér kereső foglalkozásként űzte.
Első
öltéseim a múlt homályába vesznek. 4-5 éves lehettem, amikor először
próbálkoztam a "hurkolás"-sal, ami a neccmunkák szélén lévő pelenkaöltés
szerű befejezés. Kisebb nagyobb terítők, polcra való csíkok, függönyök,
ágyterítők százait láttam elkészülni a 60-as évek végéig. Figyeltem,
próbálkoztam, de önálló teljes munkát nem készítettem.
Anyukám 2005-ben, 95 évesen halt meg. A hagyatékában találtam néhány rongyos, gyűrött, szakadt mintarajzot. Abban
az időben készültem nyugdíjba, és mintegy villámcsapás hasított belém a
fölismerés - ezzel akarok foglalkozni nyugdíjas éveimben.
Első hálókötő tűmet a férjem barkácsolta, mert akkor nem lehetett itthon kapni. Amint
belekezdtem első munkámba, nap mint nap idéződtek föl mozdulatok,
öltések, sőt anyukám irányító szavai, emlékezetem legmélyebb bugyraiból. 5-6 évig mindenbe belekaptam, kísérletezgettem, próbálkoztam.
Végül kikötöttem a gipűr stílus mellett, ami anyukámnak is a kedvence volt. Ilyen "mütyürökkel" készültem a nagyobb terítőkre.
A
necc-gipűr egy aprólékos, haladatlan munka, amiben inkább a különféle
öltések egymásmelletisége, együttes hatása, különböző öltések
kombinációja adja a díszítő értéket, míg a szokásos necc virágokkal,
levelekkel, indákkal, olykor figurális elemekkel operál.
Gipűrjeimet magam tervezem, próbálok a közismert motívumokon túl újakat, újabb öltéskombinációkat is kitalálni.
Zsűriztetni
azért kezdtem, mert nem volt kivel kitárgyalnom a problémáimat, hiszen
nem volt kapcsolatom senkivel, aki a neccnek ugyanezt az ágát művelné.
Ha lenne valaki, aki hasonló stílusban dolgozik, szívesen fölvenném vele
a kapcsolatot. Jelenleg is tanulok - saját magamtól, a hibáimból, és jórészt a zsűri kritikájából.
2016-ban az AMKA, 2017-ben a Kiskunhalason megrendezett kiállításon mutathattam meg necceimet.
A ráma fölé hajolva.
Nagyon szépek.Azt hiszem ma már nagyon kevesen tudják elkészíteni ezeket a kézimunkákat.
VálaszTörlésÁgikám! Nagyon tetszenek a munkáid, örülök, hogy ezt a valóban sok türelmet és szeretetet igénylő foglalatosságot űzöd, ilyen fantasztikus eredménnyel! Úgy gondolom, hogy az a neccháló tényleg varázslatos volt, hiszen többször voltam ott én is veled. Persze nem mindig,talán ezért nem is kaptam annyi türelmet és tehetséget, de kézimunkázni máig nagyon szeretek.
VálaszTörlésTudom, nem szívesen válsz meg remekműveidtől, ezért is nagyon köszönöm a nekem adott "gyermeked", ami környezetünk díszeként naponta eszembe juttat. Kívánom, hogy (anyukád példáját követve) még sok-sok évig élj harmóniában és jó egészségben, amit mellesleg hasonló szépségekkel dokumentálj!
Virtuális öleléssel: Márta
Csodálatosak. Továbbadta már tudását? Mindenképpen meg kell őrizni! Bárcsak sikerülne megtanulni, de nekünk, vidéki fiataloknak (40... Még-fiataloknak) a net segít.... :( Szerencsémre az alsóörsi csipkekörben tanulhatok, de bárcsak napi kérdéseinkre választ kaphatnánk. További jó egészséget kívánok!
VálaszTörlésKedves ismeretlen! 2019. nyarán Hódmezővásárhelyen lesz a csipkések továbbképző hete - ott lesz Árota is. Lehet Tőle tanulni:-))))
VálaszTörlésKatinak köszönet ezért a szisztematikus munkához, ahogy bemutatja a csipkéseket!
Kedves Ágota!
VálaszTörlésMegnéztem a csodálatos kézi munkáidat és nagy szeretettelgondolok a vásárhelyi emlékeket felidéző neccre, amit Korsósné Mariska néni készített Újvásroson. Szeretette gratulálok az értéket mentő munkádhoz.Ölellek:
Kedves Ismeretlen!
TörlésKöszönöm szépen a hozzászólásod.
Kedves Ágota ! Munkáidat csodálattal követem. Precizitásod példaértékű .
VálaszTörlésErre a bemutatkozásodra most találtam rá. A Clark Ádám téri villamosra várva - első,lenyűgöző necc-élményemet - soha nem felejtem el !
Jó egészséget és sok örömöt kívánok ! Szeretettel : Fejesné Gabi